Hírek

Ördögalku. Már vagy egy hete halogatom, hogy megírjam. Vagyis nem halogattam, csak valahogy mindig elmaradt. Mert ugyan az íze megvolt bennem, az érzései, de a szavak egy kivételével nem. Ördögalku. Foszlányokban rakódott össze. A legegyenesebb kérdés: „kivel kötöd?”. És rögtön volt válasz is. Magaddal. Nem te vagy az ördög, de az ördögalkunak éppen ez a lényege. Soha nem tudod simán felmondani, mert magaddal kötöd. Hiába keresed a szerződő partnert, nem találod, mert kint keresed. Nem vagyok különösebben Wass Albert fan, de ezt egészen hasonlóan látjuk: „ A papok azt próbálják elhitetni az emberrel, hogy a pokol meg a mennyország az valahol a túlvilágon van, valami ismeretlen helyen, (...) pedig bolondság ez, bolondság bizony. A pokol is, meg a mennyország is itt van bennünk, életünk minden napjában.”

Ugye kezded érteni, hogy kivel is alkudozol, kivel is kötöd meg az ördögalkud, amikor azt mondod, hogy:
• ha ezt meg tudom csinálni, akkor…
• ha ezt megúszom, akkor…
• ááá erre én nem vagyok képes…
• kizárt, hogy egy ilyet kibírjak….
• én nem lennék soha ilyen…

És sorolhatók az első kettő változatai vagy éppen a következő háromé. Az első kettő ráadásul talán még alattomosabb és erősebb kötést eredményez, mint a következők. Mert jótét fogadalomként éled meg. De igazából teljesen mindegy, a fogadalom, az fogadalom, az kötelék, az kötés. Magadra, magad által. A másik három és persze a társaik általában véve egy szimpla porondra szólítás önmagadtól önmagad felé.

És ahogy ezt a cikket érlelgettem, ízlelgettem magamban, a reggeli autózásom közepette egy eddig, általam nem hallgatott rádióra kapcsoltam, ahol a magukat a fő divatsodrásnak megfelelően viccesnek és egyszerre mindentudónak képzelő műsorvezetők a házasságról-válásról polemizáltak. Volt egyetlen perc amíg hallgatni bírtam, de abban az egy percben benne volt az ördögalku lényege. Elhangzott egy állítás részéről, hogy ő eldöntötte, amikor házasságot kötött, hogy nem fog válni, aztán végül egy reggel arra ébredt, hogy nem köti őket semmi össze és elköltözött. Igazából kötött önmagával egy provokáló fogadást. És mindegyikünk köt magával egy provokáló fogadást, amikor a „na majd én”, vagy a „csak ezt ne” típusú gondolataink testet öltenek. Nem futó gondolatokról beszélek, hanem érzelemmel körbebugyolált, nagyon is átélt vágy vagy elutasítás energiával feltöltöttekről.

Szóval megvan a fogadás/ördögalku vagy nevezd, ahogy akarod, és akkor legbelül elkezd minden úgy dolgozni benned, hogy bebizonyítsd magadnak, hogy túl tudod élni, hogy meg tudod csinálni, hogy el tudod hagyni, hogy képes vagy rá, vagy éppen az ellenkezője. Aztán szépen tisztán bebizonyítod magadnak, hogy mégsem, vagy éppen mégis…

Életem egyik legletaglózóbb pillanata volt, amikor ezt felismertem. Én, én, én. Nem más, csakis én. A fogadalom gyártásakor két út van.

1. nem ismered fel, és mégy tovább a bizonyítás fájdalmas útján. Aztán később felismered, vagy nem…
2. felismered, hogy mit művelsz éppen magaddal, és kilépsz a körből. Nincs szükséged a bizonyításra, aminek meg kell történnie, meg fog. Felesleges alkukkal nem terheled tovább magadat. És a legfontosabb: megbocsátasz magadnak, és vállalod az életedért a felelősséget, és az értékedet nem a túlélt bizonyítások száma, nem a kivédetteké határozza meg. Az életed maga az érték. Az életed te vagy.
Áldást és lástást kívánok

K. <3

Az ékszer, Uriel. Anyagában angyalával harmonizáló, sokatmondó ékszer. Maga az angyal és az ékszer is multifunkciós: szolgálat, béke, biztonság, teremtőerő, tetterő, rendszer, döntéshozó képesség, harmónia, kinyilatkoztatás, megoldások…