Hírek
2020. május 16.
Hajnali 2.40. Nem hagynak aludni a gondolatok. Már órák óta csak forgok. Kijöttem, és elindult...
Nézem a napok óta tartó semmit. Talán eszemet vesztettem, de vezetés közben híreket hallgattam. Már-már elhittem a hírolvasó szavait. Várható zivatarok, országos esővel. Felsóhajtottam: de jó is lenne.
Csapó kettő, csak mert az őrület tetőzött bennem, és boltba mentem :) Pénztárban kedves druszám- szintén Krisztina- fejünk felett megbeszélte kolléganőjével, hogy takarodjon ez a sok jelzős időjárás, nehogy már essen. Itt kezdtem hegyezni a fülem, és a folytatás nem is váratott sokat magára: gyűlöli az esőt, mert előtte fáj a feje. Kolléganője megszólalt: de hát már mióta nem esett. A válasz bántóan egyszerű volt: nem érdekel, menjen hozzád, ha annyira kell. Én meg a nagy idealista halkan, de hallhatón megszólaltam: de aszály van, és nagy baj lesz, ha ez így is marad. Nos engem nem küldött el, de sajnos az eső áldását sem kívánta, és a viszontlátástól is eltekintett. Nem baj. Csak az eső áldását hiányolom.
És még mindig az eső hiány hozta gondolatok: hová is akarunk eljutni, ha önmagunknál tovább látni, gondolni, érezni képtelenek vagyunk. Egy fejfájás miatt száradjon ki az ország. Sok-sok mindent kihozott az emberekből az utóbbi pár hét. És sajnos nem feltétlenül a jót. Igen láttam elismerésre méltót is. Meg is dobbant a szívem tőle. A fentiektől pedig elszorul.
Aztán hazajöttem. Süvöltő szél, meddő felhők. Mintha hallottam volna a Földanya sóhaját. Mintha hallottam volna az Égatya suttogását. Hiányzol. És közben száguldott a porszemcsékkel terhes szél, kavarogtak a meddő felhők. És visszatértem gondolatban a pénztáros mondataihoz. És mindenkihez, akik így éreznek. Mert az önzés, mint kóbor és céltan szél meddő felhőket sodort fölénk. Elszakítja egymástól az eget és földet. És a valóságban az ég és föld násza, az esőben megtermékenyülése nem tud megvalósulni, sőt a szél a maradék életvizet is kiszárítja. És eső helyett, homok hullik az égből. Hát add már Uram az esőt. És adj áldást a kérges szívűeknek is. Hogy áldásodban élővé váljanak.
Egy prófétával, más szempontból egy táltossal találkoztam a héten. Hozzám vezette az útja, mert ahogy mondta: hiteles vagyok, és áldást hordozok. Elámultam. Én a föld lánya? Biztos benne? Beszélgettünk. Angyalokról, kristályokról, prófétálásról, áldásról. És szépen kiformálódott az egyébként erősen érzett a közösség mibenléte. Ő esőért táncol. Én esőért imádkozom. Ugyanazt csináljuk. Sok-sok mindenben. Áldást kérünk. Testnek léleknek, földnek, égnek.
Legyen áldás rajtunk
És bár mostanában nem divat jó napot kívánni, inkább szépet szoktunk, de most éppen az áldás miatt:
Jó és áldott napokat kívánok mindünknek
K. <3
Az ékszer kísérője egy sokat emlegetett, de többnyire nem értett vagy erősen félre értett angyal: Shekinah, a feltétel nélküli szeretet angyala. Rózsaberillből. Segít, hogy felismerd a szemellenzős gondolkodásmódot és az önzést. Shekinah pedig megtanítja, hogy a feltétel nélküliség igenis komoly feltételek között mozog. Mert nem szerethetsz miértekkel, hogyanokkal, és ha esetlegekkel…
Ritkán kérek ilyet, és nem is vagyok az az áldás, ámen stb lájkvadász ima ez+az oldal fajta, de most kérjünk és küldjünk együtt áldást minden termékeny és kérges szívre egyaránt! Köszönöm