Hírek
Most vagy soha. Vagy éppen bármikor. Újabban az lett a megszokott, hogy nem vagyok. Itt nem vagyok. Mondhatnám, hogy teszt. De nem az. Igény. Igény magamra. Úgy kerültem el a zuhanást, hogy ugrottam. Nem mérlegeltem, hogy ki mit szól hozzá. Nem a te életed. Az enyém. Nem adsz. Elveszel. Nem adom, nem veheted el. Nem mondom meg helyetted, mondd ki magadnak. Örök lámpás vagyok, nem mankó. Háborúban némán sikoltó. Elnémuló szó a gyűlölet viharban. A józanész a kampány tapsokban. Többször írtam az elmúlt egy év során: ez a kihegyezett, lelkek háborúja időszak két dolgot hozott ki igazán: az önzetlenséget, és az önzőséget. Akik adunk, még többet adunk. Akik pedig elvesznek, még mohóbbak. Elrettent az a sivár ön heroizálási igény, ami megjelent. A mindenkinél különb vagyok demonstrálása. Valójában pedig kihátrálás. Az embernek önmagától. Egyfajta hamis fontosság érzet. Teréz anyaság helyett, sztár lét vagy sokszor még inkább a fizetett influencer lét. Közben elvész az emberség. Vagy még sem?
Nehéz idők járnak. Nagy térdre zuhanások. Ha kicsit is figyelsz, akkor érted, hogy miért szenvedsz. Ha nem érted, akkor még inkább szenvedsz. Térdre esni nem élvezet. De tanulságos. Amikor felnyalod a betont nem mindegy, hogy mire gondolsz. Átéltem nem egyszer. És ez most ismét térdeltetős időszak. Ha érted, akkor fel fogsz állni. Ha érted, hogy azért kapod, hogy a jó időszakodban ne ess át a ló túl oldalára, akkor rendben vagy. Ha érted, hogy a térdre zuhanás a pofára esés előtt van mintegy utolsó esélyként, akkor fel fogsz állni. Ugyanakkor egyáltalán nem azért van, mert az az ember lennél, akinek pofára kell esnie. Többnyire nem. Sokkal inkább azért, hogy értsd a figyelmeztetést, hogy ne kelljen arccal a betonban végezned.
Tudd a határaid. És tudd, hogyan lehet meghaladni azokat! Modiellel, Szeriphaellel sikerül is. Bátorság és Szabadság. Legyen bátorságod szabadon meghajolni a sorsod előtt. Aki pedig akar és tud, számoljon utána a mai napnak ????